2010. december 22., szerda

Bartis Ferenc: Karácsonyi regős ének

(1)

Asszonyom ha volna
Anyám ha volna
Otthonom ha volna

Szerelem ha volna
Szeretet ha volna
Békesség ha volna

Karácsonyom volna

(2)

Mennyországban
és pokolban,
bölcsőben és
koporsóban,
tar mezőkön,
málló szirten,
kiapadó
szennyes vízben,
kóróban és
virágvágyban,
alvó házak
bundájában,
rőt-didergő
tűzvidéken,
szoknyalángú
utcaszélen
sírhantemlék-
kopjafákon,
fegyvercsőben,
bombaszárnyon,
templomban és
kocsmarévben,
adósságban,
fizetségben,
vérben, borban,
könyvben, szóban,
fejünkre-szórt
atomporban,
bennem, benned,
mindenkiben,
tagadásban
és a hitben,
múltunkban és
jövendőnkben,
ahol Krisztus
tündöklőben,
ott mindenütt
Karácsony van
mennyországban
és pokolban!

(3)

Krisztus Testvér, halld meg
fohászom:
komor sorsom legyen karácsony…

Könyvek

Mattis Teutsch János (1884–1960)

2010. december 16., csütörtök

Kovács András Ferenc : Erdélyi tél


Mindent befújnak, fednek zord havak.
Jégcsap-szakáll csüng bölcs kunyhó-ereszrül:
Karmos szelek zimankót hordanak
Aggult időben, Erdélyen keresztül.
Vén fák az erdőn fölcsikorganak,
Hunyt csillagképek régi fénye rezdül,
S az égi órák visszaforganak…
Aggult időben, Erdélyen keresztül
Karmos szelek zimankót hordanak,
Jégcsap-szakáll csüng bölcs kunyhó-ereszrül:
Mindent befújnak, fednek zord havak.

2010. december 15., szerda

Szenczi Mólnar Albert: Discursus de summo bono, A leg-föbb jóról

Magyar nyelven a második, az elsőnél jóval ritkább kiadás. Georg Ziegler evangélikus elmélkedéseket tartalmazó eredeti művét 1598-ban adták ki latinul, majd a következő évben németül. Magyarországon 1618-ban jelent meg először, Anton Cramer nyomtatta ki Lőcsén, német nyelven. A mű a humanista eszményekben, a fizikai élvezetekben, gazdagságban, hatalomban, szépségben és szellemi gyönyörökben csalódott, kiútkeresésében a hit felé forduló ember alkotása. Szenczi a XVI-XVII. században oly népszerű gondolatot a hazai olvasóközönség számára annyira hasznosnak és aktuálisnak tartotta, hogy Brewer Lőrinc bíztatására elkészítette a munka magyar fordítását, amely első alkalommal Lőcsén látott napvilágot 1630-ban. A szöveg Szenczi Molnár művészi prózastílusának legérettebb példája. Hasonlóképp találónak érezhette a művet az önállóságát elveszítő, katolikus uralom alá kerülő Erdélyben, az ekkor már tervei kudarcába belebetegedett Tótfalusi. A nyomdászra jellemző címlapelrendezés, a belső tipográfia és a díszítés egysége teszik a kötetet a magyar nyomdászattörténet egyik becses darabjává.