Az első nyomtatásban megjelent, eredeti magyar katolikus imádságoskönyv. A mű a katolikus hitben megmaradt és a visszatért hívek gyakorlati keresztény életre vezetésére szolgált, a magyar nyelvű katolikus imádságos könyvek terén mutatkozó égető hiányt igyekeztek vele pótolni. A fordító-szerkesztő Pázmány a leginkább önálló munkát az Augustinus-idézetek fordításánál végezte, ezenkívül a Szentírásra és a liturgikus gyakorlatban használt szövegekre támaszkodott, de felhasználta Balassi Bálint és Nyéki Vörös Mátyás zsoltárszövegeit is. Magyarországon 1610-ben adták ki először Pozsonyban, majd még a szerző életében kétszer. Rendkívüli népszerűségét mutatja a két évszázadon át megjelent számtalan kiadás mellett az is, hogy szövegeit más gyűjteményekben is felhasználták, sőt protestáns kiadványokba is átvették. A Pázmány életében napvilágot látott kiadásait a szerző kismértékben újra és újra átdolgozta, később inkább csak a változó ünnepek tábláját változtatták az eltelt éveket figyelembe véve. Itt szereplő, 1701-es kiadását a néhány évig Nagyszombatban működő bécsi rézmetsző, Frank von Landgraffen képeivel díszítették
