József Attila: Ősz

Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

Bonfinii

A magyar történetírás egyik legjelentősebb alkotásának ritka első kiadása. Az olasz származású humanista szerző Mátyás király felkérésére kezdett hozzá a munkához, amelynek befejezésében II. Ulászló uralkodása idején bekövetkezett halála akadályozta meg. 1496-ig dolgozta fel a magyar történelmet, jelentős teret szentelve a korabeli eseményeknek. Páratlan forrásértéke éppen a Hunyadiak és Jagellók korának, az udvari életnek és a fontosabb eseményeknek részletes, hű bemutatásában rejlik. Szinte minden későbbi történetíró felhasználta kútfőként, Heltai krónikájának is alapjául szolgált. Amint a címből is kitűnik, ekkor még csak az első három dekád jelent meg, a teljes szöveg Zsámboky János kiadásában 1568-ban látott nyomtatásban napvilágot.

Bonfinii

A könyv főrészében Antonio Bonfini Rerum Hungaricarum decades című történeti munkájának Mátyás királyra vonatkozó fejezetei, azaz a harmadik dekád kilencedik és tizedik könyve, valamint a negyedik dekád első hat könyve található. A művet Janus Pannonius Mátyás király nevében kiadott latin költeménye zárja. Heltai Gáspár tudományos igényű szövegközlésének alapjául az erdélyi Besztercéről származó Martin Brenner gondozásában, 1543-ban megjelent bázeli Bonfini-kiadás szolgált. Ebben azonban még csak az első három dekád szerepelt. Szikszai Fabricius Balázs bevezetőjéből derül ki, hogy a negyedik dekád ide tartozó könyveinek kéziratát Csáky Mihály fejedelmi kancellár adta át Heltainak. Ő a negyedik dekád előtt külön fel is hívta az olvasók figyelmét erre, a mű végén pedig a még lappangó négy könyv felkutatását kérte olvasóitól. A teljes mű először csak 1568-ban jelent meg, Zsámboki János gondozásában. Az olasz származású humanista munkája a magyar történetírás egyik legjelentősebb alkotása. Bonfini Mátyás király felkérésére kezdett hozzá a munkához, amelynek befejezésében II. Ulászló uralkodása idején bekövetkezett halála akadályozta meg. 1496-ig dolgozta fel a magyar történelmet, jelentős teret szentelve a korabeli eseményeknek. Páratlan forrásértéke éppen a Hunyadiak és Jagellók korának, az udvari életnek és a fontosabb eseményeknek részletes, hű bemutatásában rejlik. Szinte minden későbbi történetíró felhasználta kútfőként. A nyomda: Hoffgreff György alapította 1550 körül a kolozsvári nyomdát, melynek első pontosan keltezett kiadványa, a Ritus 1550 májusában látott napvilágot. Heltai feltehetően ezután csatlakozott a vállalkozáshoz. A műhelynek jelentős szerepe volt az antikva betűk használatának általánossá válásában. A Sárvár-újszigeti műhely megszűnése (1541) után Huszár Gál felléptéig (1558) ez volt az egyetlen hely, ahol magyar nyelvű könyvek jelentek meg. Hoffgreff halála után Heltai egyedül folytatta a munkát. Újraöntötte a betűkészletet és saját papírmalmot hozott létre. 1565-től világiasabb tárgyú művek: szórakoztató munkák, széphistóriák, történelmi művek kiadásával kezdett foglalkozni. E korszak egyik becses darabja kötetünk. Később özvegye, majd az örökösök vezették a nyomdát, amely 1660-ig működött. Ez volt a XVI. század legtermékenyebb műhelye, mintegy 200 kiadvánnyal. Termékei között Heltai munkái mellett a magyar művelődéstörténet olyan kimagasló darabjai szerepelnek, mint Tinódi Cronicája, az ún. Hoffgreff-énekeskönyv, Melius Juhász Herbariuma és Baranyai Decsi Syntagmája. A nyomdász-kiadó: A XV-XVI. század fordulóján, feltehetően a Szeben megyei Nagydisznódon (Heltau) született Heltai nem csupán nyomdászként játszott jelentős szerepet a magyar művelődés történetében. Wittenbergben tanult, majd hazatérve a kolozsvári evangélikus szászok lelkészeként működött. Később kálvinista, majd unitárius lett. 1536-tól fokozatosan a magyar nyelvű irodalom felé fordult. Fontos szerepe volt a magyar helyesírás kialakulásában. Ő rögzítette az „sz” hang sajátos magyar jelét, a palatálisokét (gy, ly, ny, ty) és ő tett először vesszőt a hosszú magánhangzókra. Egyik nagy álma volt egy teljes magyar bibliakiadás, amelynek fordításán több társával mintegy 15 éven át dolgozott. Nevéhez fűződik az első klasszikus magyar nyelvű elbeszélő prózai mű, a Száz fabula, valamint az első világi témájú novelláskönyv, a Ponciánus császár históriája is, ezért a reneszánsz széppróza egyik megteremtőjeként tartják számon.

Emblemata, cum aliquot nummis antiqui operis, Ioannis Sambuci Tirnaviensis Pannonii.

Zsámboky János (1531-1584) legjelentősebb munkája. Emblémái a tudós világ körében nagy elismerést vívtak ki, a divatos új műfaj legtehetségesebb művelői között emlegették. Zsámboky (filológiai munkássága mellett) emblémáival szerzett magának európai hírnevet. Az első kiadás kiemelkedően gondosan elkészített, ízléses, változatos illusztrációi korának egyik legszebb kiadványává avatják e művet. Az embléma-műfaj megteremtőjének az olasz Andrea Alciatit tartják, akinek emblémái 1522-től kezdődően Európa-szerte ismertté váltak. Ő határozta meg a műfaj hármas szerkezetét: jelige vagy jelmondat (lemma), kép és verses szöveg alkot nála egyetlen egységet. Az embléma legfőbb jellemzője, a rejtett vonatkozásokat is magában rejtő képszerű ábrázolás, illusztráció. A képhez csatlakozó bölcselő szellemű, oktató epigrammának vagy más versnek a rendeltetése, hogy a képet magyarázza, a rejtett vonatkozások megfejtéséhez hozzásegítsen, s hogy a legtöbb esetben valamilyen erkölcsi tanulságot, bölcs intelmet vagy szentenciát vonjon le abból, amit a kép ábrázol. Zsámboky ugyanezt a formát alkalmazta, azonban elődjénél sokkal kiforrottabban, egyénibben használta fel a műfaj szabadságában rejlő lehetőségeket. Nála a kiindulópont rendszerint valamilyen állatpélda, illetve az antik mitológiából vagy történelemből vett adalék, forrása Aelianus mellett Plinius Naturalis Historiája és Plutarchos, de kimutatható rajta Arisztotelész, a Horapollo-féle egyiptomi hieroglifák, Horatius, Seneca hatása is. Emblémáihoz írott versei jelentőségükben messze túlszárnyalták valamennyi korábbi költői alkotását. Ugyanakkor széles körű műveltsége, a klasszikus irodalomban, történelemben, mitológiában való jártassága, párosulva versírói készségével és az antik metrumok gyakorlott kezelésével magasan kortársai fölé is emelte emblémaírói művészetét. Célkitűzésének megfelelően emblémái gondolatokban gazdag, gyönyörködtető, elmés, szellemes alkotások. Francia fordításának előszavában a kiadó-nyomdász Plantin értékelésükben addig megy, hogy páratlanul gazdag oktató tartalmuk miatt, a Biblia után mindjárt a második helyre teszi őket. Zsámboky munkája 1564 szeptemberében látott napvilágot. A kötetben 167 darab embléma jelent meg, a mű előszavában kifejti az embléma műfajáról vallott ars poétikáját. Zsámboky a függelékben közzétette értékes éremgyűjteménye 46 válogatott darabjának reprodukcióját is. A numizmatikai rész ajánlását a híres bibliofilhez Jean Grolierhez címezte, számos ritka darabját ugyanis tőle szerezte be franciaországi útja során. A műben található képeket Plantin nyomdája számára dolgozó flamand és francia mesterek készítették: Lukas van Heese és Pieter Huys rajzai alapján a képeket Arnold Nicolai, Cornelis Muller, Gerard Janssen van Kampen, J. Croisant és Geoffroy Ballain metszette fába. A szerző az emblémák egy részét név szerint megnevezett jeles férfiaknak ajánlotta. A magyarok között szerepel Zsámboky Péter, a szerző atyja, Oláh Miklós, Istvánffy Miklós. Az egész Európát behálózó humanista baráti kapcsolatai közül néhány: Camerarius, Appianus, Clusius, Ramus, Paulus Manutius, Plantin, Oporinus, Hadrianus Iunius, Lazius. Egy hazafias tárgyú emblémát Ad principes Ungariae címzett, egyet pedig saját magához, amelyet bármelyik olvasója is intézhet önmagához. A munka hallatlan népszerűségét bizonyítja, hogy már 1566-ban flamand, majd a következő évben francia fordításban is megjelent. Az eredeti latin Emblemata összesen hat kiadást ért meg: másodjára 1566-ban jelentősen bővítve látott napvilágot; a következő négy editio ezt a kiadást követte. Mindegyik a Plantin-nyomda munkáját dicséri. Emblémáinak egy része Geffrey Whitney angol fordításában, illetve átdolgozásában is megjelent 1586-ban.

Cohen zenéjére,,,,,

A szívem adnám oda hegedűnek,

A szívem, melyből bú és vágy zokog...

                       / T.Á.Hajnali szerenád/

Leonard Cohen - Dance Me to the End of Love [OFFICIAL VIDEO]

Ferenc Snétberger solo guitar 1

Sör

Milyen jó lenne megkóstolni egy ilyen sört amit a két világháború között a gyergyói emberek fogyasztottak.Vajon ízlene? Mindenesetre a címkéje szép,adalék Gyergyó történetéhez.Jól indul a napom..

Ady gondolatok

Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra.
                                                      (Ady.E)


Bölöni György az Igazi Ady esszéjében olvastam ezt a mondatot.Tetszik mert egy mondatban sűríti mindazt amire jobban kellene figyelnünk,amire csak későn jövünk rá hogy másképpen is lehetett volna csinálni.

Szárhegyi séta

Most hogy Gyergyószárhegyen jártam a kastélyban eszembe jutott egy festményről egy vers.Érdekes hogy milyen hangulatot tud elővarázsolni egy két színhatás az emberből...
  

Bartis Ferenc: Szerelmes igék

Ahogy mentél,
ahogy álltál,
ahogy néztél,
ahogy szóltál,
ahogy sírtál,
ahogy hívtál,
ahogy lestél,
ahogy kértél,
ahogy adtál
és szerettél,
vagy gyűlöltél,
öleltél és
megtagadtál -
úgy voltál jó,
ahogy voltál,
csak még lennél,
csak még volnál...

Turbánliliom

Lucian Blaga

CSEPPKŐ

Hallgatás a lelkem -
moccanatlan állva, békén,
mint aszkéta-szikla,
úgy tűnik nekem,
hogy óriási barlang cseppköve vagyok,
s az ég maga a barlangboltozat.
Csipp,
csepp,
csöpp - békesség
és fények csöppje hull rám
szüntelen az égből,
és bennem megkövül.

(Fordította: Lengyel Ferenc)

Nem véletlen

Tudom hogy Villon tettem fel,de nem véletlenül került ide még egyszer.Mindenek oka van ennek is....

Villon és vörösbor...

 ballada a senki fiáról

Mint nagy kalap borult reám a kék ég,
és hü barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség
s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s leheletemtől megfakult a nyár,
csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt,
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt.
Fagyott mezőkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél,
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben nevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s mindent megöltem, amit szeretek.
Fehér derével lángveres hajamra
s halántékomra már az ősz feküdt,
és így megyek, fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.

A győztes ég fektette rám a sátrát,
a harmattól kék lett a homlokom,
s így kergettem az Istent, aki hátrált,
s a jövendőt, amely az otthonom.
A hegytetőkön órákig pihentem
s megbámultam az izzadt kőtörőt,
de a dómok mellett fütyülve mentem
s kinevettem a cifra püspököt:
s ezért csak csók és korbács hullott árva
testemre, mely oly egyformán feküdt
csipkés párnák között és utcasárban,
megáldva és leköpve mindenütt.

S bár nincs borom, hazám, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül:
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat megint otthagyom,
hasamért kánkánt járnak már a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, Francois Villon, fekve -
megáldva és leköpve mindenütt.

Faludy György fordítása

Egy levél margójára...

Kovács András Ferenc

TANKA


Akit ősz szele
hoz, hiába ölelnéd
téli reménnyel –
messzesodorja tavasz,
kiszakítja karodból

Virágkarnevál-virágai...

historia de un amor

amir diab

Gyergyóból vissza Debrecenbe...ez jutott az eszembe.

László Noémi
Mondd el nekem
 
Mondd el nekem,
miért nem vagy idegen,
mozdulataid
honnan ismerem,
miért tudom rólad,
amit még te sem?
Mondd, meddig tűröd
azt, hogy olvasom,
mit ír a ránc
tűnődő arcodon,
hogy szótlanságod
értem, hallgatom?
Tanulod-e mi az,
amitől félek,
hol nyitott ajtót
testemen a lélek,
mit mondanék,
amikor nem beszélek?
Végül csak annyit:
vigyázol-e rám,
ha nem jut már
eszembe a szezám,
leszel-e testvérem,
anyám, apám?
Tudod-e, amit én
nem tudhatok,
amiről holdtöltekor
álmodok,
emlékszel-e, ha
el vagyok feledve,
s velem vagy-e,
amikor nem vagyok?
Álmomban, egyszer,
súgva-settenkedve
eljössz-e velem
sétálni a csendbe,
és engeded-e majd,
ha megfagyok,
hogy eltemessenek
a tenyeredbe?

Decsy Sámuel: A' Magyar Szent Koronának és az ahoz tartozó tárgyaknak historiája

1784. IV. 13-án II. József rendeletére a Szent Koronát Pozsonyból Bécsbe szállították, és a koronaőrséget feloszlatták. Ez óriási felháborodást keltett a császárral szemben amúgy is ellenséges magyar nemesség körében. Így érthető, mekkora lelkesedés fogadta az 1790. I. 28-án kelt császári „resolutio”-t, mely a koronát visszaadta a nemzetnek. A vármegyék bandériumokat állítottak fel, amelyek egymást váltva őrizték a koronát. Az új királlyal, II. Lipóttal szembeni felfokozott várakozás hangulatában született ez a munka is, amely az 1790. XII. 15-én Pozsonyban tartott koronázásnak állít emléket. A szerző a nemesi reformmozgalom egyik meghatározó alakja, a magyar nemzeti irodalom és nyelv megteremtésének és megújításának egyik úttörője volt. A mű több részre tagolódik: a Szent Korona és a koronázási jelvények leírását öt színes (ebből négy kihajtható) rézmetszet illusztrálja, ezeken a koronázási jelvények, Szent István kesztyűi és sarui és a magyar korona fennhatósága alá tartozó országok zászlai láthatók. Ezután a korona története, majd a koronát őrző vármegyei bandériumok bemutatása következik. Ez utóbbit harminc dekoratív, színezett rézmetszet egészíti ki, amelyeken az egyes bandériumok lovasainak öltözete, valamint egy bécsi magyar testőr egyenruhája látható (a történészek ezeket a bandériumokat tekintik a nemzeti hadsereg csírájának). Ezután a Habsburg-ház trónigényének jogosságáról szóló értekezés áll, majd a koronázás leírásával zárul a mű. Az utolsó részhez kapcsolódó négy nagyméretű, színezett rézmetszeten a koronázás jelenete, aranysarkantyús lovagok avatása, a magyar törvényekre letett eskü, és a koronázási dombon a négy égtáj felé elvégzett kardcsapások aktusa látható. A rézmetszeteket Berken János Sámuel készítette. A szerző személye, a mű témája és páratlanul szép illusztrációi az egyik legbecsesebb magyar könyvvé emelik.

Augusztusi érdekesség

Bod Péter munkái

Wedding waltz, Notis Mavroudis

Notis Mavroudis

Az éjszaka hallottam először játszani és magával ragadt.Szenvedély,érzelem,líra:minden egyben van!

Νότης Μαυρουδής & Παναγιώτης Μάργαρης - Tango to Evora/Kemal

"Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,

én rajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába.

Nagy Alkotóm vezette az igazság;

Isten Hatalma emelt égi kénnyel, az ős Szeretet és a fő Okosság.

Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,

csupán örökkel; s én örökkön állok. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!"

(Pokol, III. 1-9.)

Per si va nella citta dolente,

per me si va nell'etorno dolore, per me si va tra la perduta gente.

Giustizia mosse il mio alto fattore:

fecemi la divina potestate, la somma sapienza e il primo amore.

Dinanze a me, non fur cose create

se non eterne, ed io eterna duro: lasciate ogni speranza, voi ch'entrate.

(Inf., III. 1-9)

Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,

de folyton-gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet, mely

mozgat napot és minden csillagot.
(Paradicsom, XXXIII. 142-145)

All'alta fantasia qui manco possa;

ma gia volgeva il mio disio e il velle, si come rota ch'igualmente e mossa,

l'Amor che move il sole e l'altre stelle
(Par., XXXIII. 142-145)

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
1923.

Hajnal

Fehérmező

Pongrác tető