(1)
Asszonyom ha volna
Anyám ha volna
Otthonom ha volna
Szerelem ha volna
Szeretet ha volna
Békesség ha volna
Karácsonyom volna
(2)
Mennyországban
és pokolban,
bölcsőben és
koporsóban,
tar mezőkön,
málló szirten,
kiapadó
szennyes vízben,
kóróban és
virágvágyban,
alvó házak
bundájában,
rőt-didergő
tűzvidéken,
szoknyalángú
utcaszélen
sírhantemlék-
kopjafákon,
fegyvercsőben,
bombaszárnyon,
templomban és
kocsmarévben,
adósságban,
fizetségben,
vérben, borban,
könyvben, szóban,
fejünkre-szórt
atomporban,
bennem, benned,
mindenkiben,
tagadásban
és a hitben,
múltunkban és
jövendőnkben,
ahol Krisztus
tündöklőben,
ott mindenütt
Karácsony van
mennyországban
és pokolban!
(3)
Krisztus Testvér, halld meg
fohászom:
komor sorsom legyen karácsony…
2010. december 22., szerda
2010. december 16., csütörtök
Kovács András Ferenc : Erdélyi tél
Mindent befújnak, fednek zord havak.
Jégcsap-szakáll csüng bölcs kunyhó-ereszrül:
Karmos szelek zimankót hordanak
Aggult időben, Erdélyen keresztül.
Vén fák az erdőn fölcsikorganak,
Hunyt csillagképek régi fénye rezdül,
S az égi órák visszaforganak…
Aggult időben, Erdélyen keresztül
Karmos szelek zimankót hordanak,
Jégcsap-szakáll csüng bölcs kunyhó-ereszrül:
Mindent befújnak, fednek zord havak.
2010. december 15., szerda
Szenczi Mólnar Albert: Discursus de summo bono, A leg-föbb jóról
Magyar nyelven a második, az elsőnél jóval ritkább kiadás. Georg Ziegler evangélikus elmélkedéseket tartalmazó eredeti művét 1598-ban adták ki latinul, majd a következő évben németül. Magyarországon 1618-ban jelent meg először, Anton Cramer nyomtatta ki Lőcsén, német nyelven. A mű a humanista eszményekben, a fizikai élvezetekben, gazdagságban, hatalomban, szépségben és szellemi gyönyörökben csalódott, kiútkeresésében a hit felé forduló ember alkotása. Szenczi a XVI-XVII. században oly népszerű gondolatot a hazai olvasóközönség számára annyira hasznosnak és aktuálisnak tartotta, hogy Brewer Lőrinc bíztatására elkészítette a munka magyar fordítását, amely első alkalommal Lőcsén látott napvilágot 1630-ban. A szöveg Szenczi Molnár művészi prózastílusának legérettebb példája. Hasonlóképp találónak érezhette a művet az önállóságát elveszítő, katolikus uralom alá kerülő Erdélyben, az ekkor már tervei kudarcába belebetegedett Tótfalusi. A nyomdászra jellemző címlapelrendezés, a belső tipográfia és a díszítés egysége teszik a kötetet a magyar nyomdászattörténet egyik becses darabjává.
2010. december 11., szombat
2010. december 8., szerda
2010. november 29., hétfő
2010. november 21., vasárnap
Kovács András Ferenc : Őszi-téli dallamok
Ki nyárból őszbe ballag át,
Sugárból szőne balladát -
Fölötte tépett, őszes ég,
Vörösbe tévedt szőkeség.
Ki őszből télbe lépeget,
Lehelne szélnek éneket -
Fölötte köd, hó, szent hideg,
S a dallam sem szól senkinek.
Ki tél, s tavasz felé megyen,
Miért töprengjen éneken?
Örökre úgysem tartana
Fölötte dal, se ballada.
2010. november 20., szombat
Lippay János: Posoni kert. Kiben minden kerti Munkák, Rendelések, Virágokkal, Veteményekkel, Fákkal, Gyümölcsökkel és Kerti Csömötékkel való baimolódások... le-irattatnak... I-II. könyv [egybekötve].
Az első magyar nyelvű önálló kertészeti szakmunka, a korabeli tudományos ismeretek és a gyakorlati tapasztalatok összefoglalása. A mű első része (Virágos-kert) címlap és előszó nélkül Nagyszombatban készült. A második részt (Veteményes-kert), valamint – a korabeli gyakorlatnak megfelelően legutoljára összeállított – az egész mű elé szánt címlapot (két változatban) és az előszót ugyanabban az évben nyomtatták Bécsben.
2010. november 19., péntek
Balatonfüred
Az egyik első idegenforgalmi reklámkiadványnak is tekinthető album az 1860-as évek elején jelent meg. Kiadója, a veszprémi Raimann Rudolf.
Plakát
Színes irredenta plakát. A chromolithogaphia Tábor János és Dankó Ödön rajza nyomán Besskó Károly budapesti plakát- és címkegyárában készült. A kiadó a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája.
2010. november 18., csütörtök
Szent Miklós Napok 2010
Nemzetközi Szt. Miklós Jégkorong Torna U8-as és U10-es korosztály számára
Helyszín: Műjégpálya
Dec. 2.
csütörtök
17 óra - Könyvbemutató – Bitay Enikő, Márton László, Talpas János: Technikatörténeti örökség Magyargyerőmonostoron – Városi Könyvtár
11-19 óráig - Gyermekváros
19 óra – Gitárest Bardócz Leventével – Nosztalgia Kávéház
Dec. 3.
péntek
10 -18 óráig – Kisállat kiállítás – Salamon Ernő Gimnázium kistornaterme
11 óra - Minősített Transylvania Authentica termékeket bemutató és forgalmazó bolt ünnepélyes megnyitója. Helyszín: Gáll Erzsébet, Kossuth Lajos 67
12 óra - Mikulásvár – rajzkiállítás megnyitója – Városi Könyvtár
13 óra - Szent Miklós püspök és Mikulás alakja a legendák és mesék világában – Városi Könyvtár
15 óra – Ünnepi játszóház - Tarisznyás Márton Múzeum
17 óra – „Üdvözlet Gyergyószentmiklósról”régi képeslapok és kiadványok kiállítása - Tarisznyás Márton Múzeum
17 óra – „Pe ţărâmul temeilor” -a Román Kulturális Egyesület ünnepi műsora – Művelődési Ház színházterme
18 óra – Fábián Ferenc Színtársulat előadása – Figura Stúdió Színház stúdióterme
19 óra – Karancsi Sándor-terem avatóünnepsége – Művelődési Ház kiállítóterme
18 óra - Perfect Plan - Főtér B színpad
19,30 – Degeneráció - Főtér B színpad
21óra - Hot Snow Storm - Főtér B színpad
23 óra – Buli – YourLivingroom
Dec. 4.
szombat
9 óra - Szent Miklós Kupa – Kézilabda – Sportcsarnok
10 -18 óráig – Kisállat kiállítás – Salamon Ernő Gimnázium kistornaterme
10 óra – Ping-pong verseny gyerekeknek
10 óra - Helyi termékek kiállítása és vására – Főtér
11 óra – Erős ember vetélkedő - Főtér
11 óra - A Figura Stúdió Színház gyerekelőadása - Művelődési Ház színházterme
11-19 óráig – Gitárverseny – Kárpátikum
12 óra - Lovász Árpád panorámafotó kiállításának megnyitója „Gyergyó és környéke” címmel – Tanácsterem
13 óra – Könyvbemutató - Ördög István gyűjtéséből, lakodalmi, karácsonyi, újévi, virágvasárnapi, húsvéti köszöntők és jókívánságok: „Istennek áldása szálljon életedre” címmel - Tanácsterem
12 óra – I. Kárpát-medencei disznótoros főzőverseny – Sétáló utca
13 óra – Népzene- és néptáncgála – Főtér B színpad
15 óra - Fehérke című bábjáték – Gyergyói Keresztyén Gyülekezet – Városi Könyvtár
15 óra – Csocsóbajnokság – Austro Caffe
16 óra – Jakab-Benke Nándor „Antigoné” című filmjének vetítése - Figura Stúdió Színház stúdióterme
16 óra – Porzsolt Erzsébet kiállítása – Nosztalgia kávéház
17 óra – Csendül a nóta - magyar nóta és népdal est – Szilágyi vendéglő
17 óra - Könyvbemutató – Garda Dezső: Törvénykező örmény közösség, bemutatja Birtók József, a kötet szerkesztője
18 óra – Finn December 6. (Kiskarácsony) – Nosztalgia Kávéház
18 óra – Gyergyói Fotóklub kiállítása – Pro Art Galéria
18 óra - The Socks - Főtér B színpad
19 óra – Gyermektáncház - Szilágyi vendéglő
19 óra – Volt egyszer egy zenekar… - Művelődési Ház színházterme
19,30 - N.A.R.A.N.CS. - Főtér B színpad
20 óra - Felnőttáncház - Szilágyi vendéglő
20 óra – Ünnepi bál – Maros vendéglő
21 óra - DamneD - Főtér B színpad
23 óra – Mikulás Party Nick Kamarera-val
Dec. 5.
vasárnap
9 óra – Sakkverseny - Szent Miklós Kupa – Limpex vendéglő
9 óra – Teremfoci gyerekeknek – Szentmiklós Kupa –Sportcsarnok
10 -18 óráig – Kisállat kiállítás – Salamon Ernő Gimnázium kistornaterme
10 óra – Ping-pong verseny felnőtteknek
11-19 óráig – Gitárverseny – Kárpátikum
11 óra – Dísztanácsülés – Maros Hotel konferenciaterme
12 óra - Bácska-Topolya Kézimunkakör Kiállítása – Városi Könyvtár
Magyargyerőmonostoron – Városi Könyvtár
11-19 óráig - Gyermekváros
15,00 - Felvonulás
15 óra – Biliárd-bajnokság – Austro Caffe
16 óra – Táncbemutató a Step Dance előadásában – Főtér A színpad
17 óra – Mikulásérkezés - Főtér A színpad
17,30 – Gyerekkoncert a Black Hole-lal - Főtér A színpad
18,45 – Polgármesteri köszöntő - Főtér A színpad
19,00 – Lézer-show – Főtér
20,30 – Black Hole-koncert - Főtér A színpad
21,30 – No-sugar-koncert - Főtér A színpad
Dec. 6.
Hétfő
11 óra – Ünnepi szentmise
12,30 óra – Szent Miklós napi körmenet
15 óra – Fafaragás a periférikus művészetben – Angi Antal műhelye és tárlata
2010. november 17., szerda
Szőnyi N. István: Kegyes lélek’ vezer csillaga, Istennel othon s’ uton valo járásában
Szőnyi Nagy István (1641–1709) debreceni, hollandiai tanulmányai után Tornán lett református lelkész. A vallásüldözéskor elkergették, „Mártírok koronája” című művében élményszerűen számolt be viszontagságairól. 1680-tól több helyen, főleg Erdélyben volt lelkész. „Magyar oskola” című, új szemléletű ábécés könyvét Tótfalusi olyan nagyra értékelte, hogy saját költségén nyomtatta ki, és ingyen osztotta szét.
2010. november 16., kedd
2010. november 5., péntek
Irodalmi csemege
Zsámboky János (1531–1584) Európa-szerte ismert magyar költő, filológus, történész, reneszánsz polihisztor. Számos külföldi tanulmányútját követően Bécsben telepedett le, mint Miksa császár udvari történetírója, orvosa. Háza a nemzetközi tudósvilág találkozóhelye, ő maga az európai humanista közösség megbecsült tagja lett. Külföldi kortársai között elsősorban az Emblemata révén, költőként vált ismertté, a műfaj legjobbjai között tartották számon. A műfaj megteremtőjének az itáliai Andreas Alciatit tartják, ő egészítette ki az embléma lényegét alkotó szimbolikus képet és a hozzá fűzött jelmondatot, jeligét, a kép rejtett vonatkozásait magyarázó valamilyen erkölcsi tanulságot, intelmet megfogalmazó verses szöveggel, epigrammával. Zsámboky rendkívüli műveltsége és versírói tehetsége révén a műfaj adta lehetőségeket költőtársainál igényesebben, magasabb színvonalon használta ki. Az Emblemata első kiadása 1564-ben jelent meg 167 emblémával. A két évvel későbbi második, majd a rá három évre megjelenő harmadik kiadás már bővített terjedelembenl, 224 emblémával látott napvilágot. Az emblémák egy részét megnevezett jeles férfiaknak ajánlotta: pl. Oláh Miklós esztergomi érseknek, Istvánffy Miklós humanista történetírónak, Paulus Manutiusnak, stb. (Az Oláh Miklósnak ajánlott kép a második legkorábbi, Esztergomot ábrázoló metszet.) A kötet függelékében Zsámboky saját gyűjteményéből válogatott 90 darab különleges érme képét közölte. A mű népszerűségét mutatja, hogy a század végéig hat kiadást ért meg.
VÁLYI ANDRÁS: Magyar Országnak leírása
Mellyben minden hazánkbéli Vármegyék, Városok, Faluk, Puszták; uradalmak, fábrikák, huták, hámorok, savanyú, és orvosló vizek, fördőházak, nevezetesebb hegyek, barlangok, folyó vizek, tavak, szigetek, erdők, azoknak hollételek, Földes Urok, fekvések, történettyek, külömbféle termésbéli tulajdonságaik, a’ betűknek rendgyek szerént feltaláltatnak. I–III. kötet (teljes). Budán, 1796–1799. A’ Királyi Universitásnak betűivel.
2010. november 2., kedd
Valaki jár a fák hegyén...
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén...
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
2010. október 25., hétfő
2010. október 23., szombat
Faludy György: EZERKILENCSZÁZÖTVENHAT, TE CSILLAG
Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hősök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt szobor többé a csizmában; –
csütörtök: lázrózsák mindenki arcán.
Földváry már kedd este elesett
a Rókus előtt. Szemközt, az iskola
padlásán felfegyverzett gyerekek; –
péntek: még több vér, tankok a Ligetnél.
Az ütegek torkolattüzeit
nézem éjjel és borzongok: a szörnyű
szépség most nálunk is megszületik; –
hat nap: a kénezett arcú halottak
apró csokorral mellükön, a járdán
(Köztársaság tér), röplapok, szorongás,
szemem előtt kis, tétova szivárvány; –
ölelkezés az Írószövetségben:
csomagolnak és indulnak haza;
feltépett sínek, utcák és fölöttünk
a szabadság liliom-illata; –
ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen. Bármi
következik, boldogság, hogy megértem; –
és újra péntek: a Dunánál állunk,
a nap áttör ködön, füstön. Talán
sikerül minden s az alkonyat bíbor
brokátja Zsuzska lenszőke haján;–
és szombat: hajnalban csupa reménység,
de estefelé: nyakunkon a kés.
A keleti szemhatár mögött mocskos
felhők, nyugatról álszent röfögés; –
mentünk a kétszázezerrel: nem bírok
újabb börtönt, s ha nem is jött velem:
Árpád óta bennem lakik az ország,
minden völgyét meg dombját ösmerem; –
a Bach-huszárok tankban tértek vissza:
eddig sem ápolt, s ha más föld takar,
mit számít az? és mit, hogy fiam majd
Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?
Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán
az ifjúságtól mind visszakapom,
és otthon, a sötét előszobákban
kabátom még ott lóg a fogason –
ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem – kijöttél velem
az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
és korlát nincs sehol sem – életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat
éjjelre és kedvet a szenvedéshez
s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,
ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –
ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hősök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt szobor többé a csizmában; –
csütörtök: lázrózsák mindenki arcán.
Földváry már kedd este elesett
a Rókus előtt. Szemközt, az iskola
padlásán felfegyverzett gyerekek; –
péntek: még több vér, tankok a Ligetnél.
Az ütegek torkolattüzeit
nézem éjjel és borzongok: a szörnyű
szépség most nálunk is megszületik; –
hat nap: a kénezett arcú halottak
apró csokorral mellükön, a járdán
(Köztársaság tér), röplapok, szorongás,
szemem előtt kis, tétova szivárvány; –
ölelkezés az Írószövetségben:
csomagolnak és indulnak haza;
feltépett sínek, utcák és fölöttünk
a szabadság liliom-illata; –
ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen. Bármi
következik, boldogság, hogy megértem; –
és újra péntek: a Dunánál állunk,
a nap áttör ködön, füstön. Talán
sikerül minden s az alkonyat bíbor
brokátja Zsuzska lenszőke haján;–
és szombat: hajnalban csupa reménység,
de estefelé: nyakunkon a kés.
A keleti szemhatár mögött mocskos
felhők, nyugatról álszent röfögés; –
mentünk a kétszázezerrel: nem bírok
újabb börtönt, s ha nem is jött velem:
Árpád óta bennem lakik az ország,
minden völgyét meg dombját ösmerem; –
a Bach-huszárok tankban tértek vissza:
eddig sem ápolt, s ha más föld takar,
mit számít az? és mit, hogy fiam majd
Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?
Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán
az ifjúságtól mind visszakapom,
és otthon, a sötét előszobákban
kabátom még ott lóg a fogason –
ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem – kijöttél velem
az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
és korlát nincs sehol sem – életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat
éjjelre és kedvet a szenvedéshez
s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,
ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –
ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.
2010. október 20., szerda
2010. október 14., csütörtök
Pilinszky János:Őszi vázlat
A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:
távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.
2010. október 9., szombat
2010. október 8., péntek
2010. október 6., szerda
Ebédszüneti gondolatok...
"Bomlás zátonyára csend ring
Szakadékot mér a káosz
Vágy forr , s nem esik teherbe.
Egy a dolgod: a teremtés
Vad fény- viharban lebegve
Étert védve-lélegezve
Oskar Kokoschka
2010. október 4., hétfő
gróf Széchenyi István munkái(1791-1860)
„A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi.
S hány ily külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán...”
2010. október 3., vasárnap
2010. október 2., szombat
2010. október 1., péntek
2010. szeptember 27., hétfő
Az út
Tegnap láttam négy fotót és egy kérdést mellette.Felismerem a látványt?Igen,hiszen lappang a gondolat és forrik
bennem az indulás gondolata évek,sőt napról napra.Persze Ő nem tudhatja hogy egy "belső út" ami szűkösen is 700km,nem a gyaloglásról szól.Valaki egyszer megkérdezte tőlem miért akarom végig csinálni az El Caminót?
Nem tudtam egyértelmű választ adni hogy ezért vagy azért.Körbe írtam minden magyarázattal.Ma sem tudom a
választ csak egy dolgot tudok:hív az út hogy azt tudjam mondani bon camino,mert a lelkünk tisztitásához kell mindenkinek a saját "útja".Lehet az a caminó,lehet az más,de menni kell......mert hív az út!
bennem az indulás gondolata évek,sőt napról napra.Persze Ő nem tudhatja hogy egy "belső út" ami szűkösen is 700km,nem a gyaloglásról szól.Valaki egyszer megkérdezte tőlem miért akarom végig csinálni az El Caminót?
Nem tudtam egyértelmű választ adni hogy ezért vagy azért.Körbe írtam minden magyarázattal.Ma sem tudom a
választ csak egy dolgot tudok:hív az út hogy azt tudjam mondani bon camino,mert a lelkünk tisztitásához kell mindenkinek a saját "útja".Lehet az a caminó,lehet az más,de menni kell......mert hív az út!
2010. szeptember 24., péntek
Boldog születésnapot ott fönt.....100-ra
Faludy György:Monológ életre-halálra
Úgy, mint az őrült szerető szeret
vizes fejjel, beomló ég alatt
taposni őszi fasor avarán:
e földön úgy szerettem járni én.
Vagy mint utas idegen városokban,
ki első este sétaútra megy,
ide-oda fut, néz, nem tud betelni,
megizzad s boldog révületben érzi,
hogy álmainak városába ért,
hol minden új: a kirakatok fénye,
a kávéházi italok színe,
a sok sétáló – mintha ünnep volna –
s a szabadság vad kakukkfű-szaga
s vágyik maradni már itt mindörökre –
mint ő, úgy voltam e világgal én.
Én tudtam: itt minden új, meg nem térő,
páratlan, ritka s múló fenomén.
Ha lepke szállt, azt mondtam: „Jól megnézzed,
először és utólszor látod ezt.”
Ha jóbaráttal boroztam, oly szívvel
és szóval láttam, mintha reggelig
meg kéne halnom – és mindezt azért,
mert folyton féltem a hajnaltól, melyen
nem lesz barát, se bor, se ébredés.
Érez így más is, de agyába gyűri.
Ám én a homlokomban hordtam ezt.
Súgólyukából tudatom csak egyre
fenyegetődzött: „Minden elmúlik.”
S e szikra itt a nemlét vasfogói
között, a lét csodája, hogy vagyok,
a pusztulás fogatlan állat-ínyén
még felvillanó szentjánosbogár,
az ellentétek izzó sistergése
s az elmúlás örökös, csontig vájó
tudata: ezek adtak életemnek
ízt, színt, gyönyört, varázst és glóriát,
ezek tettek bolonddá, mámorossá
s ezek bűvöltek kacsalábon forgó
kastélyt a puszta létből énelém.
Ittasan a föld egyszeri borától,
reáfonódva, úgy öleltem át
minden fogalmat, tárgyat és személyt,
mint részegek a lámpaoszlopot.
Így lett világom szép. A csillagég
gobelinekkel tapétás múzeum,
a tér három dimenziója körben
élménybálákkal telt raktár, ahol
órám számlapja tizenkét személyes
terített asztal, s másodperceim
nehéz mézcseppek csöppenései.
Így lettem én a föld szerelmese,
a nagy rajongó, felhők Rómeója,
holt városok alatt a trubadúr,
gót csipkedíszek faragója rímben,
s éjféli fürdés pogány ünnepének
mezítlen papja, míg időm lejárt
s eltűntem én, a múló fenomén
a fenomének örök tengerén.
Recsk, 1952
Úgy, mint az őrült szerető szeret
vizes fejjel, beomló ég alatt
taposni őszi fasor avarán:
e földön úgy szerettem járni én.
Vagy mint utas idegen városokban,
ki első este sétaútra megy,
ide-oda fut, néz, nem tud betelni,
megizzad s boldog révületben érzi,
hogy álmainak városába ért,
hol minden új: a kirakatok fénye,
a kávéházi italok színe,
a sok sétáló – mintha ünnep volna –
s a szabadság vad kakukkfű-szaga
s vágyik maradni már itt mindörökre –
mint ő, úgy voltam e világgal én.
Én tudtam: itt minden új, meg nem térő,
páratlan, ritka s múló fenomén.
Ha lepke szállt, azt mondtam: „Jól megnézzed,
először és utólszor látod ezt.”
Ha jóbaráttal boroztam, oly szívvel
és szóval láttam, mintha reggelig
meg kéne halnom – és mindezt azért,
mert folyton féltem a hajnaltól, melyen
nem lesz barát, se bor, se ébredés.
Érez így más is, de agyába gyűri.
Ám én a homlokomban hordtam ezt.
Súgólyukából tudatom csak egyre
fenyegetődzött: „Minden elmúlik.”
S e szikra itt a nemlét vasfogói
között, a lét csodája, hogy vagyok,
a pusztulás fogatlan állat-ínyén
még felvillanó szentjánosbogár,
az ellentétek izzó sistergése
s az elmúlás örökös, csontig vájó
tudata: ezek adtak életemnek
ízt, színt, gyönyört, varázst és glóriát,
ezek tettek bolonddá, mámorossá
s ezek bűvöltek kacsalábon forgó
kastélyt a puszta létből énelém.
Ittasan a föld egyszeri borától,
reáfonódva, úgy öleltem át
minden fogalmat, tárgyat és személyt,
mint részegek a lámpaoszlopot.
Így lett világom szép. A csillagég
gobelinekkel tapétás múzeum,
a tér három dimenziója körben
élménybálákkal telt raktár, ahol
órám számlapja tizenkét személyes
terített asztal, s másodperceim
nehéz mézcseppek csöppenései.
Így lettem én a föld szerelmese,
a nagy rajongó, felhők Rómeója,
holt városok alatt a trubadúr,
gót csipkedíszek faragója rímben,
s éjféli fürdés pogány ünnepének
mezítlen papja, míg időm lejárt
s eltűntem én, a múló fenomén
a fenomének örök tengerén.
Recsk, 1952
2010. szeptember 23., csütörtök
2010. szeptember 19., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)