Páll Lajos festő-költő/Korond/ munkái

Páll Lajos: Meglelted...

Meglelted hát, hol bevárd öregséged,

a kertet, a házat, az utat, a szemközti völgyet.

Irtást nem érő erdőt telepítesz türelmed köré,

hadd tévedjen el az idegen tekintet.

Meglelted hát, hol bevárd öregséged,

a jóslatok nélkül lézengő házat, az elmerült várat,

mit a fák lombja, elátkozott lovak sörénye nehezít.

Eszmélnek körötted naponta a tárgyak,

pattan az abroncs, percen a máz,

magától mállik a félretett szoknya,

s a hajnal s az este messzi moraj lesz.

Béleled meleg szavakkal e házat,

nincs mit így közelítene szívünkhöz a bomlás,

mit messzi hagytunk; völgynek indulok, szélbe kacagok,

csakazértis...

Nem fog ma holdat a kút rácsai közt, hűvösödik,

remegő csillagokra tördeli jegét az ég nehéz lefeküdni,

mindenki itt van, kit hívhat az ész, egy ejtett mozdulat,

mindenki itt, s így egyedül.

Gerendákat méri a szem - szépen kellene élni -,

nincs felelet, csak a fényképek nézik az arcod.