Fotók-gondolatok-becses könyvek-szösszenetek és sok minden más...
A hallgatózó kert alól a fa az űrbe szimatol, a csend törékeny és üres, a rét határokat keres.
Riadtan elszorul szived, az út lapulva elsiet, a rózsatő is ideges mosollyal önmagába les:
távoli, kétes tájakon készülődik a fájdalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése