Ki nyárból őszbe ballag át,
Sugárból szőne balladát -
Fölötte tépett, őszes ég,
Vörösbe tévedt szőkeség.
Ki őszből télbe lépeget,
Lehelne szélnek éneket -
Fölötte köd, hó, szent hideg,
S a dallam sem szól senkinek.
Ki tél, s tavasz felé megyen,
Miért töprengjen éneken?
Örökre úgysem tartana
Fölötte dal, se ballada.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése