Dávid Ferenc:Első resze az Szent Irasnac külen külen reszeyböl vöt predicaciocnac az Atya Istenröl...

Dávid Ferenc (1520 ?-1579) egyházi író, reformátor, az erdélyi unitárius egyház alapítója 1555-től Kolozsvár főlelkésze, 1557-ben az erdélyi magyar protestáns egyházmegye szuperintendense. Később János Zsigmond erdélyi fejedelem udvari prédikátora lett. Ekkortól kezdett antitrinitárius (későbbi nevén "unitárius") nézeteket vallani. 1567-ben János Zsigmond a rendelkezésére bocsátotta a gyulafehérvári nyomdát, hogy nézeteit hirdesse. - Jelentős részben az ő tevékenységének köszönhető, hogy Erdély a vallási türelem jelképe lett Európában. 1568. január 6-13 napjain tartották Tordán azt a híres országgyűlést, ahol elsőként Európában határozatot hoztak a vallásszabadság biztosítására. 1571-ben János Zsigmond halála után a katolikus Báthory István lett Erdély fejedelme. Még abban az évben a gyulafehérvári nyomdát visszavette az unitáriusoktól. Az 1572. évi marosvásárhelyi országgyűlés megerősítette a vallásügyi törvényt, de egyben kimondta az újabb hitújítások tilalmát is. Dávid Ferencet ennek a tilalomnak az alapján fogta perbe 1579-ben Báthory Kristóf fejedelem. A hite miatt életfogytiglani fogságra ítélték. A dévai várbörtön foglyaként halt meg. - Dávid Ferenc a magyar reformáció irodalmának egyetlen olyan - máig is ható - képviselője, akinek munkásságára egész Európa felfigyelt. Olyan hitrendszer kialakításán munkálkodott, amely a Biblia betűjével és a józan ész követelményeivel egyaránt összhangban van.
Nyomtatta Raphael Hoffhalter 1569-Gyulafehérvár

báró Orbán Balázs(Lengyelfalva, 1830. február 3. – Budapest, 1890. április 19.)

seprősi Czárán Gyulára emlékezve

Áprily Lajos: Zúg a patak


Ős fenyvesek közt zúg a völgy patakja,
ezüst tajték csillámlik habjain;
amint a szirteken tovább iramlik,
futása gyors. - Így múlnak napjaim.

Nem fáj, hogy elszáll sápadt ifjuságom
örökre visszahozhatatlanul:
fenyő, örökzöld lenni nem kivántam,
elmúlt a nyár, virágom szirma hull.

Csupán csak egy fáj, fojtó vasmarokkal
egy gondolat szorítja szívemet:
hogy könnyen elfecsérelt ifjuságom
meglátogat majd egyszer engemet.

Ősszel talán, haldokló alkonyatban
emlékké váltan hozzám visszatér
és számonkéri vértelen szivemtől
mindazt, mit egykor eljátszott a vér.

Majd föltámad zsibongó méherajként
a múltamból sok fájó pillanat,
az álom, melyért dőre könnyüséggel
feláldozám a boldogságomat.

És jönni fog az emlékek sorában
sötét hajad és ábrándos szemed,
s vagy megnyugszik szivem, hogy érted éltem,
vagy gyötrő megbánástól megreped.

Reményik Sándor: Tündérfok

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

FERNANDO BOTERO - egy kiállítás margójára

Latin nyelvű címereslevél, kelt: Bécs, 1550. IV. 16.

Tenesvári Pelbárt:Stellarium Corone benedicte virginis Marie in laudem eius pro singulis predicationibus elegantissime coaptatum

Hagenaw, 1508. Henricus Gran. (294)p. A magyar középkor legjelentősebb író-prédikátorának legelső műve. Pelbárt 1483-tól a dogmatika tanára volt rendjének budai főiskoláján. Itt írta meg munkáját fogadalomból Szűz Mária tiszteletére, miután az 1479–81 között pusztító pestisjárvány idején csodával határos módon meggyógyult. Művének ihletője az Apokalipszis könyvének Mária-ábrázolása volt: a csillagkoszorú számszimbolikáját feloldva 12 részre – azon belül artikulusokra és capitulumokra – bontott könyvben írta meg beszédmintáit. Célja az volt, hogy latin szövegének felhasználásával végül is magyarul hangozzanak el beszédei. Felhasználta az egész keresztény világban virágzó Mária-kultusz hagyományát. Koncepciójára legnagyobb hatással Epiphanosz szalamiszi püspök műve lehetett, melynek latin változata „De 12 gemmis” címen igen elterjedt volt a középkorban. Az akkori hagyományokra támaszkodva, de már a reneszánszra jellemző teljességre való törekvéssel írja le Mária alakját, testi-lelki tisztaságtól ragyogó, üde, fiatal nőnek ábrázolva. Több részletében nem is titkoltan saját szépségideálját követte. Művét, mellyel rangos helyet foglalt el az európai egyházi irodalomban, 1483-ban fejezte be. Első alkalommal 1498-ban jelent meg Hagenauban. Többi munkájához hasonlóan számtalan kiadást ért meg, még legalább száz éven át kedvelték és használták Európa-szerte. Pelbárt munkái néhány kivételtől eltekintve az augsburgi kiadó, Johannes Rynmann megbízásából Heinrich Grannál jelentek meg Hagenauban. A szakirodalomban általánosan elfogadott vélekedés szerint Rynmann érdeme Temesvári munkáinak felfedezése és nyomtatásban való megjelentetése. Korabeli, vaknyomásos, sérült bőrkötésben. Az egymástól különböző díszítésű elő- és háttáblát dupla és tripla léniákkal osztották mezőkre, melyekben görgetős bélyegzőkkel készített, növényi és geometrikus ornamensek lenyomatai láthatók.