"Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,

én rajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába.

Nagy Alkotóm vezette az igazság;

Isten Hatalma emelt égi kénnyel, az ős Szeretet és a fő Okosság.

Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,

csupán örökkel; s én örökkön állok. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!"

(Pokol, III. 1-9.)

Per si va nella citta dolente,

per me si va nell'etorno dolore, per me si va tra la perduta gente.

Giustizia mosse il mio alto fattore:

fecemi la divina potestate, la somma sapienza e il primo amore.

Dinanze a me, non fur cose create

se non eterne, ed io eterna duro: lasciate ogni speranza, voi ch'entrate.

(Inf., III. 1-9)

Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,

de folyton-gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet, mely

mozgat napot és minden csillagot.
(Paradicsom, XXXIII. 142-145)

All'alta fantasia qui manco possa;

ma gia volgeva il mio disio e il velle, si come rota ch'igualmente e mossa,

l'Amor che move il sole e l'altre stelle
(Par., XXXIII. 142-145)