Emblemata, cum aliquot nummis antiqui operis, Ioannis Sambuci Tirnaviensis Pannonii.

Zsámboky János (1531-1584) legjelentősebb munkája. Emblémái a tudós világ körében nagy elismerést vívtak ki, a divatos új műfaj legtehetségesebb művelői között emlegették. Zsámboky (filológiai munkássága mellett) emblémáival szerzett magának európai hírnevet. Az első kiadás kiemelkedően gondosan elkészített, ízléses, változatos illusztrációi korának egyik legszebb kiadványává avatják e művet. Az embléma-műfaj megteremtőjének az olasz Andrea Alciatit tartják, akinek emblémái 1522-től kezdődően Európa-szerte ismertté váltak. Ő határozta meg a műfaj hármas szerkezetét: jelige vagy jelmondat (lemma), kép és verses szöveg alkot nála egyetlen egységet. Az embléma legfőbb jellemzője, a rejtett vonatkozásokat is magában rejtő képszerű ábrázolás, illusztráció. A képhez csatlakozó bölcselő szellemű, oktató epigrammának vagy más versnek a rendeltetése, hogy a képet magyarázza, a rejtett vonatkozások megfejtéséhez hozzásegítsen, s hogy a legtöbb esetben valamilyen erkölcsi tanulságot, bölcs intelmet vagy szentenciát vonjon le abból, amit a kép ábrázol. Zsámboky ugyanezt a formát alkalmazta, azonban elődjénél sokkal kiforrottabban, egyénibben használta fel a műfaj szabadságában rejlő lehetőségeket. Nála a kiindulópont rendszerint valamilyen állatpélda, illetve az antik mitológiából vagy történelemből vett adalék, forrása Aelianus mellett Plinius Naturalis Historiája és Plutarchos, de kimutatható rajta Arisztotelész, a Horapollo-féle egyiptomi hieroglifák, Horatius, Seneca hatása is. Emblémáihoz írott versei jelentőségükben messze túlszárnyalták valamennyi korábbi költői alkotását. Ugyanakkor széles körű műveltsége, a klasszikus irodalomban, történelemben, mitológiában való jártassága, párosulva versírói készségével és az antik metrumok gyakorlott kezelésével magasan kortársai fölé is emelte emblémaírói művészetét. Célkitűzésének megfelelően emblémái gondolatokban gazdag, gyönyörködtető, elmés, szellemes alkotások. Francia fordításának előszavában a kiadó-nyomdász Plantin értékelésükben addig megy, hogy páratlanul gazdag oktató tartalmuk miatt, a Biblia után mindjárt a második helyre teszi őket. Zsámboky munkája 1564 szeptemberében látott napvilágot. A kötetben 167 darab embléma jelent meg, a mű előszavában kifejti az embléma műfajáról vallott ars poétikáját. Zsámboky a függelékben közzétette értékes éremgyűjteménye 46 válogatott darabjának reprodukcióját is. A numizmatikai rész ajánlását a híres bibliofilhez Jean Grolierhez címezte, számos ritka darabját ugyanis tőle szerezte be franciaországi útja során. A műben található képeket Plantin nyomdája számára dolgozó flamand és francia mesterek készítették: Lukas van Heese és Pieter Huys rajzai alapján a képeket Arnold Nicolai, Cornelis Muller, Gerard Janssen van Kampen, J. Croisant és Geoffroy Ballain metszette fába. A szerző az emblémák egy részét név szerint megnevezett jeles férfiaknak ajánlotta. A magyarok között szerepel Zsámboky Péter, a szerző atyja, Oláh Miklós, Istvánffy Miklós. Az egész Európát behálózó humanista baráti kapcsolatai közül néhány: Camerarius, Appianus, Clusius, Ramus, Paulus Manutius, Plantin, Oporinus, Hadrianus Iunius, Lazius. Egy hazafias tárgyú emblémát Ad principes Ungariae címzett, egyet pedig saját magához, amelyet bármelyik olvasója is intézhet önmagához. A munka hallatlan népszerűségét bizonyítja, hogy már 1566-ban flamand, majd a következő évben francia fordításban is megjelent. Az eredeti latin Emblemata összesen hat kiadást ért meg: másodjára 1566-ban jelentősen bővítve látott napvilágot; a következő négy editio ezt a kiadást követte. Mindegyik a Plantin-nyomda munkáját dicséri. Emblémáinak egy része Geffrey Whitney angol fordításában, illetve átdolgozásában is megjelent 1586-ban.